Október 22-e csütörtök, a három napos hétvége előtti utolsó munkanap volt. Este a vizsla túrás lányok Óbudán találtak egy utcán magányosan kóborló vizsla kant. Jobb megoldás nem lévén, bevitték az első rendelőbe. Míg a túrás lányok a Futrinka egyesületet értesítették, a doki engem hívott. Máris alakulni kezdett a pénteki program. Lesz egy vizslánk ideiglenesen. Egy ivaros kan. Ilyen még nem volt, és a tervekben sem szerepelt. Adjunk magunknak, Plútónak és a talált vizslának is egy lehetőséget, született meg az elhatározás.
Péntek délután a zsúfolt rendelőben faggattam a dokit. Valószínűleg elkóborolt. Se chip, se nyakörv, se biléta, se tetoválás, semmilyen azonosító. Így a gazdit előkeríteni lehetetlen. Egészséges, picinykét zörög a szíve. Erre a mondatra felkaptam a fejem, de már időm sem volt megkérdezni mennyi idős, mert az aszisztens már vezette is ki Őt. Őt, a jól táplált, méretes, kellemesen őszülő vizsla bácsit. Délceg, peckes tartás, farok lóbálás. Nyakörv, póráz csere-bere, kicsiny papírmunka és máris lett egy vizslám.
Míg a rendelőből kiértünk a következőkön töprengtem.: Hogyan fogom tömegközlekedve elszállítani hazáig ezt a vadidegen kutyát ha ellenáll? Potom 20 km, négyszeri átszállással a távolság. Plútó mennyire lesz hisztis, hogy a személyes területére egy idegen kan teszi be a lábát, méghozzá az én segédletemmel.
Kisétáltunk a megállóba és egy-két falatkával megpróbáltam lekenyerezni, elnyerni a barátságát. Ismeretlen kutyával az ilyen közlekedési mutatvány nem móka, így tartottunk szájkosár próbát is. Ellenállás nélkül, engedelmesen tűrte, hogy feltegyem rá. Az ünnepre való tekintettel 2,5 óra volt az út hazáig. Sok dolog kiderült az ebről közben. Az ülj, várj szavakat nem csak ismeri, de teljesíti is. Pórázon meglehetősen húz és bár valószinűleg soha nem tömegközlekedett, a kétlábú kérése mindenek felett áll nála. A busz, villamos, metró, majd ismét busz kalandot nagyon ügyesen vette. Bizonyos sebesség elérésénél aggodalmasan, reszketve dőlt a lábamhoz ott keresve a biztonságot. A külső szemlélőknek úgy tűnhettünk, mint egy remek, összecsiszolódott páros. (Szerető gazdi nyugtatgatja a zajoktól majrés kutyáját) Nagyon tartottam tőle, hogy elfogy a türelme. Egy idős bácsi kérdezte: "Mennyi idős? És hány éves? Meg lehet simogatni?.......???" Nagy segítség lett volna nekem is, ha ismerem ezekre a kérdésekre a választ, de a vizslák bármennyire inteligensek is, bemutatkozni még nem tudnak sajnos. Tehát kellett egy név, méghozzá sos! A telefonos segítségkérést kellett választanom, hiszen csak úgy nevet adni azért nem olyan könnyű. Rendeltem egy becsületes, ősz, vidám vizsla kanhoz illő nevet a kagylóba és máris lett egy Aba Sámuelem a póráz végén, Gomba néni pedig keresztanyává vált.
Aba és Plútó találkozása nem sok jóval kecsegtetett. Az öntudat mindkettejük jellemzője. Plútó fiatal, 4-5 év körüli hatalmas ivartalanított kan, aki saját terepen mozog és gazdái vannak, Aba pedig a maga saccolt 7-8 évével, fitten és ivarosan a kutyafuttatón találkoztak először. Végiggondoltan, felépített teóriával álltunk neki az ügynek. Zárt hely, póráz nélkül mindketten. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek. Csak akkor lépünk közbe, ha eldurvulna a helyzet. Nem nézünk rájuk, (csak fél szemmel), nem simogatjuk őket, semmilyen segítséget nem kapnak. Intézzék el egyedül. Több mint két órát fagyoskodtunk míg ők a viszonyukat próbálták rendezni, ám a kölcsönös orr a fenékbe formán kívül egy-egy összemorgás, enyhe erőfitogtatás, próbálkozás volt csak. Elunva a "mókát" már csak a macskákkal való összebarátkoztatás és vacsoráztatás volt a napi programból hátra.
Nem vagyok oktató, nem fektettem hosszú éveket a kutyák egymás közötti kommunikációjának tanulmányozásával, így csak eddigi tapasztalataim alapján feltételezem, hogy mindketten belátták az összecsapásuk értelmetlen és eredménytelen lenne. Nincs alá és fölé rendelt szerep.
Már vasárnap van és Aba még mindig itt vendégeskedik. Hirdetései vannak az interneten, lelkes önkéntesek plakátokat ragasztgatnak, hogy a gazdi előkerüljön, de ezeddig semmi. Boldogan jár-kel, puszikat oszt, végtelen kedvesen bújik a mérhetetlen szeretet igényével és türelmesen várunk. Várjuk, hogy jelentkezzen az eredeti gazdi.
A gazdi pedig jelentkezett. Plakátolásnak hála akadt egymásra kutya és gazdája. Az eredeti neve Csipesz, és hét gyerek várta őt otthon. A gazdival még megjártuk a rendelőt, oltást, chippet intéztünk, hogy egy következő esetleges elvesztés rövidebb kaland legyen.
Megható volt látni a felhőtlen örömüket a tallkozásuk pillanatában!
Öregfiú! Vigyázz magadra! Követeld ki a téged megillető békés, meleg takarós, szeretgetős napokat! A szoknyák után pedig ne szaladgálj ki a kerítés tetején!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése