Lizi nyara tömörített beszámolókkal

Itt a nyár. A hosszú, borongós hónapok után végre itt a nyár! Millió szúnyoggal, pimasz legyekkel és tikkasztó kánikulával megérkezett és tart rendületlenül. Mondhatnám, hogy egyhangú, perzselő ólomlábakon csúszunk egyik napból a másikba, ám ez korántsem igaz.

Nemrég járt nálunk Yvette barátnőm és Stefi. Ők a német vizslamentő partnerszervezetnél ténykednek. Hozták magukkal Argoszt, aki valamikor Ostor volt, és Pipit ki eredetileg Piroska névre hallgatott. Ők is mentett vizslák. Lizi eleinte borzolt és morgott az ismeretlen kutyákra, ám hamar ráébredt, hogy a játék és a hancúrozás lényegesen szórakoztatóbb. Lendületes, dinamikus rohangálással, kergetőzéssel töltötték a közös időt. Az egyedüli ütközőpont egy szelet sonka volt. (Azon én sem szívesen osztozom.)
 Yvettel évek óta ismerjük egymást. Volt jónéhány "közös" ideiglenes vizslánk, kik tőlem költöztek hozzá, nála még "vendégeskedtek" kicsit míg végleges gazdira nem leltek. Közös kedvencünk Akác volt. Yvette gyakorlatilag mindent tud a Futrinka keretein belül zajló kutyamentésről, ám Tárnokot most látta életében először. Tudni szerette volna hol, mi módon élnek a kennelsoron azok, akiknek nem jut ideiglenes család. Volt játék, hancúrozás, labdázás,  és rengeteg simogatás. Készült jónéhány fénykép és pár könnycseppet is eldörgöltek a szemük sarkában a lányok. Laci még varratszedéssel is megörvendeztette őket, csak hogy teljes képet kaphassanak a kinti valódi életről. Az én némettudásom igen szerény, ennek ellenére szó szerinti fordításban Laci egy: "sikeres kutyakiképző, trénerek gyöngye és szuper pasas".  (Aki esetleg nem tudná ki Laci, annak elárulom, hogy Tárnokon hétfőtől-péntekig ő gondozza a kutyáinkat.) Yvették szerint egy nagy baj van csak. Mégpedig az, hogy Lacinak nincs legalább még egy keze, hisz akkor legalább három kutyabuksit tudna odaadó szeretetével egyszerre simogatni. Úgy hiszem, ennél nagyobb dícséretet nem is kaphatott volna!
Lizi a legremekebb formáját hozta a közös napokban, mintha csak tudta volna, hogy ez a két jószagú, kutyanyelvet remekül ismerő nőci véleménye sokat számíthat az ő jövője szempontjából.


Találkoztunk a minap Rékával, Polgival és Eszkuláppal. Eszkuláp egy tacskó, méghozzá az ízig-vérig férfi fajtából. Eszkuláp kiskocsival közlekedik, merthogy hátsó lábai lebénultak. Rékáéknak köszönhetően teljes és boldog életet élhet. És hogy napjaikat ideiglenes befogadónál tengető kutyáink élete ne legyen egyhangú, hát elvittük őket a Duna partjára. A közös illatminta csere után Eszki és Lizi úgy kocogtak-gurultak egymás mellett, mintha ezeréves pajtik lennének.
Lizit nem zavarta a zaj, a tömeg és a nyüzsgés. A vacsora alatt sem táncolt az asztalon, csak olykor mellső lábaival az ölemben. Ezt is akkor tette, mikor türhetetlenül régóta nem kapott már újabb halfalatkát a tányérról. Örömmel jelenthetem, hogy Eszki és Lizi egyaránt kedvelik a hekket. :-) Talán kicsit túlságosan is. A nagy falatozásban Lizi még a szomszéd asztalnál ücsörgő gyerkőcről is megfeledkezett. Ő egyáltalán nem gyerekbarát, ez is az oka, hogy oly régóta keressük a számára megfelelő gazdit. Ezt a hat év körüli kislányt azonban meg sem morogta. Réka fedezte fel a furcsa viselkedés okát. A csöppség meglehetősen jólnevelt lévén, székével közel ült az asztalhoz, jobb kezével falatozott, míg bal könyökét a szék karfáján pihentette. Ez utóbbi kezét "töltötte meg" újra és újra sültkrumplival, amit színte észrevétlen csuklómozdulattal csúsztatott Lizi szájába. Tehát Lizi akár még gyerekbarát is lehet, csak megfelelő mennyiségű sültkrumpli vagy egyéb finomság kérdése az egész. :-)

Van egy titkom. Nem túl nagy, de sorsfordító. Lizi Augusztus végén összecsomagolja a bőröndjét és Németországba utazik.
A búcsúzásunkhoz szükséges papírzsepkendő adományokat szeretettel és köszönettel várjuk.



Eszkuláp fotói itt találhatóak:http://gallery.site.hu/u/morzsa/futrinkautca/album241/20100301/