Kelme néni nem mai darab. Egy vidéki gyepmesteri telepről került Futrinka gondozásba. Mikor hozzám került mindössze annyit tudtam róla, hogy "rendszerető kis öreglány", ami annyit jelentett, kedveli, ha a kutya társaságon uralkodhat, szereti, ha az akarata érvényesül. Csúnyán, hosszasan köhögött, minden gyógyszer kudarcot vallott. Pedig nagyon gyógyulnia kellett volna, hisz köhögő kutya nem műthető, altatható, ráadásul a köhögés operáció után irgalmatlan fájdalmakkal jár együtt. A sokadik gyógyszer kipróbálása után napi két részletben megevett egy grapefruitot ami jó adag mézzel és lándzsás útifű sziruppal volt "ízesítve". Ez aztán 5 nap alatt használt. -Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gyógyszerek és az orvostudomány semmit sem érnek, nem is azt, hogy ne vizsgáltassunk ki valamit, azt pedig pláne nem, hogy kezelgessünk csak bátran. Ám mikor minden kudarcba fullad, érdemes a természetes gyógymódokat is bevetni, legalább kiegészítő terápia gyanánt.-
Kelme néni sör függő volt. Nem volt az a kocsma, presszó, vagy kis vegyesbolt, ahol ne cövekelt volna le az utcán séta közben, ha megérezte a nemes nedű illatát. Kóborlásaink alatt, ha utat engedtem a sör utáni vágyának kibontakozásában, nagy nyáltócsát eresztett maga elé, szemét le nem véve az üvegről, dobozról. Így én, pont én, aki kifejezetten utálom a folyékony kenyeret, kétnaponta vettem neki egy dobozzal, természetesen szigorúan alkoholmentes kiszerelésben. Este, vacsi után, mint a nyugdíjasok, megitta, majd boldogan álomra hajtotta őszülő fejecskéjét.
Kelme néni egy reggel a város egyik forgalmas pontján szemtanuja volt egy idős bácsi rosszullétének, kihez mire megérkezett a mentő meghallt. Ő leült a bácsi lába mellé és soha nem hallott, mélyről jövő, farkas vonyításba kezdett felemelt fejjel. Elhallgathatatlan volt a bús éneke. Sem szép szó, sem jutalomfalat nem csendesítette, szomorú ősz feje nagyon megható volt. Egy fiatalember hihetetlen módon felismerte a helyzetet és kérés nélkül ölbevette, jó messzire vitte a bácsitól Kelmét. Egy napot töltöttünk közel a mély depresszióhoz. Ő csak ült és nézett a semmibe.
Én ekkor értettem meg, ő már minden elmesélt nekem a magatartásával, én fel is fogtam a jeleket, csak nem fordítottam jól. Ő az ért imádta rajongásig az idős embereket, mert feltehetően ilyen korú volt a gazdi, aki minden este adott neki a söréből, és mellette hallt meg, Kelme pedig bekerült a gyepmesteri telepre, mikor a szomszédok a vonyítása miatt hatóságért kiálltottak anno.
Mély, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatban éltünk. Ő teljesen problémamentes, álom kutya volt.
A műtét alatt nem szoktam a rendelőben lenni, mindig csak az előre megbeszélt időpontban megyek értük. A műtétet végző állatorvos felhívott telefonon a leegyeztetett idő előtt bő két órával. Már a nevének olvastán telefonom kijelzőjén elindult hátamon a jeges verejték. Baj van! Szólt a vészcsengő fejemben! Hát valóban baj volt! Kelme az ébredését követően ráébredt, ő most nélkülem van, azaz a gazdi nélkül, és minden rendelőben ébredő, lábadozó négylábút "ledominált" hiszen ha nincs itt a gazdi, valakinek rendet kell tartania. :-) A doki bácsi csak azért hívott, mert dolgozni sem tudott a hangjától. Megérkezésemet követően boldogan omlott az ölembe, és egy hangot sem szólt onnantól. Igazat mondtak róla a Futrinkás lányok. Valóban rendszerető kis öreglány. :-)
Kelme ma a nagy legelők és finom csokik országában éli mindennapjait. Gazdijai első levelükben pánikban érdeklődtek róla, megfelel-e bármilyen alkoholmentes sör, mer Svájcban nem kapni olyat, amit én küldtem vele a kis csomagjában az utazás napján. :-))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése