Betti és Ezüst

Betti és Ezüst története nem túl hosszú, ám elég elgondolkodtató. A két meglett korú vizslahölgy egy-egy hónapot töltött velünk. Egy -egy hónapot azzal töltöttünk, hogy megtudjuk, miért is nem kellettek már eredeti gazdáiknak. Mi lehetett a bűnük, amiért utcára kerültek? Nem rágtak bútort, cipőt, nem csavarogtak, nem üvöltöttek unalmukban. Igazán gyerekbarátok, és szófogadóak voltak. Macskáink száma ebben az időben egy utcáról felszedett fekete nyaúval bővült, ám ez nem okozott problémát az ebek életében. Akkor miért? Talán csak azért, hogy ma valaki nagyon boldog legyen velük és ők, ha nem is karosszékben kötögetve, de tisztességben és megbecsülve, őszülgetve tengetik a matrónák mindennapjait.

"Nincs két egyforma ember!"-tartja a közmondás. Nincs két egyforma vizsla sem. És ahogy mi emberek másként gyógyulunk azonos betegségekből, másként ébredünk egy-egy műtéti altatásból, ez a kutyákra is igaz. Ezüst a sokadik kutya volt már, akit ivartalanításra vittem kedvenc állatorvosomhoz. Ő rosszul ébredt a műtétből. Olyannyira, hogy fájdalmát a külvilág rovására írta és torolt fogcsattogtatva, félálomba. Én a rutinos gazdik közé tartozom a rendelőben, így a kezeléseknek aktív résztvevője vagyok. Ugyan konkrét harapás nélkül végződött a nap, hála a rutinos dokinak és csapatának, de én egy életre megtanultam, hogy mindig mindenre felkészültnek kell lenni. Igaz, erre is csak akkor döbbentem rá végleg, mikor itthon ajtót nyitott a férjem és nem Ezüstöt kezdte ápolgatni, hanem csak állt arcán a rémült kifejezésselés nekem szegezte a kérdést: "téged megerőszakoltak?" A döbbenete jogos volt, hiszen a rendelőben folytatott nagy birkózásban a ruhámról leszakadt két gomb, fityegett a zsebem és lukas volt a ruhám. Azóta a farmert részesítem előnyben. :-)

Csak hogy tévedés ne essék, azt hiszem ez a pillanat, mikor magamat is be kéne mutatnom. Nem élek luxusban, nem vagyok vagyonos, nem tartozik hozzám több holdas kert és főállásban dolgozom. Olykor előadásokat hallgatok a kutyák viselkedéséről, olykor kutyaiskolát látogatok egy-egy problémásabb védencemmel, órákat töltök állatorvosi rendelőkben. Közben persze én is mosok, takarítok, főzök,............mint bárki más. Tanulni is van időm. Persze ez így már a varázslat kategória első hallásra, ám szerintem csak szervezés kérdése minden.