2009. október 4., vasárnap

Az első ideiglenes vizslánk: Seprőke




Ezt a fejezetet, és a következő jó párat sem taglalnám hosszasan, hiszen ezek már régi sztorik. Seprőkét gazdái az illatos útra vitték be. Hogy mi volt az ok? Megszületett a család gyermeke, akire Seprőke állítólag féltékeny volt, így mennie kellett. Az Illatos út nem menhely! Gyepmesteri telep. Teltház esetén elkerülhetetlen az altatás. A gazdik minden bizonnyal nem voltak tisztában ezzel a ténnyel. Szegényem nem értette hogy is kerül ő most a meleg, puha és jó szagú családi fészekből a rácsok mögé, a hideg betonra, magányosan. Neki szerencséje volt, hisz átvette a Futrinka egyesület. Először egy rendelőben találkoztam vele. Sötét, gonosz szelű téli szombat este volt. Elmentem meglátogatni, mert ivartalanítás után lábadozott. Közös sétával és nem csekély mennyiségű párizsival alapoztuk meg kapcsolatunkat. Nehéz szívvel hagytam a rendelőben, alig várva a viszontlátást.


Második randink már a költözés napja volt. Az utcán mutattuk be őt a saját kutyánknak. Plútó és Seprőke, ha nem is estek első látásra szerelembe egymással (ivartalanitottak lévén mindketten), de a másik nemét "kiszagolva" gyors barátság köttetett. Elég gyors ahhoz, hogy tapasztalatlan, zöldflűek lévén már ami az egyszerre két kutya tartását illeti bemerészkedjünk így együtt mindannyian a lakásba. Az hogy egy macskánk is van és ez probléma lehet, fel sem merült bennünk, hiszen őszintén megvallva ezt nem mérlegeltük. Ajtón belül jött a rögtönzött megoldás. Győzött a szép szó, a türelem. Tóbiás, a cicc nem lett áldozat. No de melyik 20 kilós vizsla lány húzna ujjat egy 9.5 kilós kandúr macskával?


Seprőke közel négy hónapot élt velünk. Szobatiszta, jólnevelt volt, járda szélén kérés nélkül megállt, mi több leült. Feladatunk mindössze a táplálása, és játékszenvedélyének kielégítse volt a nagy közös séták mellett. Ma németországban él. Boldog és szeretik. Gazdái rendszeresen beszámolnak közös életükről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése