2009. október 16., péntek

Pántlika




Pántlikát Győr mellett sérülten találták. Első útja az állatorvosi rendelőbe vezetett, ahol az oldalán lévő kb. 15 centis sebét kitisztították, ellátták, összevarrták. Bal hátsó lábát megröntgenezték, ám ezen segíteni nem tudtak, mert egy régebbi törés rosszul forrt össze. Járása kissé bicebóca maradt, ám teljes és fájdalommentes életet élhet. Pántlikát riadtan és varratokkal teli vette át a Futrinka egyesület.

Különös dolgoktól rettegett. A partvis, felmosófa, seprű puszta látványától is menekült a lakás legelrejtettebb zugába. Hosszas csalogatások, szép szavak, falatkák összessége tudták csak félelmeit kioldani. Az utca zaját, forgalmát viszonylag könnyű volt vele elfogadtatni, de az esti sétákat, a sötétben fel-felvillanó fényszórókat nem tudta megszokni. A közlekedő autóktól tartott, ám a parkoló kocsik mindig felkeltették érdeklődését. Ezek közül is a sötét -zöld, -kék és -szürke voltak a kedvencei. Minden alkalmat megragadott, hogy ezekbe beszállhasson.

Pántlikát valószínűleg eredeti helyén olykor bántották. Egy nap sötét színű autóba ültették és valahol kirakták. Kóborolt, bolyongott hosszasan, a sötét úton pedig elütötték. Mindez természetesen csak feltevés, de viselkedése mindenképpen erre engedett következtetni.

Felgyógyulása után az ivartalanítása következett. Előre egyeztetett időpontba vittem a rendelőbe. A szokásos papírok kitöltése után én szaladtam vissza dolgozni, majd a nap végén vissza az állatotvoshoz. Pántlika már ébren volt, ügyesen jött ment és bár kába volt, de megismert. A doktorbácsi, kit hosszú évek óta ismerek egy szó nélkül csak nemtetszően a fejét ingatta. Nagy sóhaj kíséretében súgta fülembe: "teli volt kiskutyákkal". A rendelőre rátelepedett a csend. Nem volt köszönöm és nem volt sajnálom című tiszteletkör egymással, hisz mindketten tudjuk az igazságot.:

A gazdátlan állatok száma óriási. Ivarosan a további szaporulat kezelhetetlen méreteket ölt. Számoljunk csak egy kicsit! Egy alom általában hat kölyökből áll. A szukák elvileg egy évben kétszer ellenek (képesek rá, de nem egészséges). Ez eddig 12 kicsi+ a mamájuk. Egy év múlva az apróságok is ivaréretté vállnak. A kutyák pedig életük végéig képesek a szaporodásra. Mennyi kölyök is ez mondjuk öt év alatt?

Mindaddig míg vannak kóbor kutyák, mindaddig míg léteznek szaporítók, egyetlen állatvédő szervezet sem engedheti meg magának, hogy ivaros állatot adjon gazdához.

Persze a kicsik helyesek és mindenki szívesen "babázna". Te tudsz hírtelen 6 felelős gazdit? És a 6 kicsi utódainak is tudsz gazdit? És azok utódainak?

A rendelőből kifelé jövet egy hölgy, ki a benti beszélgetés fültanuja volt, az arcomba fröcsgte, hogy: "Gyilkos!"

Ő nem tudta, hogy Pántlika nem saját kutya. Azt sem tudta, hogy én az előéletét nem ismerhetem a nálam állomásozónak. Azt sem tudta, hogy a gyertyát nem én tartottam a nászhoz. És azt sem tudta, hogy minden megszületett életért a lehetőségeimhez képest mindent megteszek a Futrinkával együtt.

Pántlika az ivartalanításból gyönyörűen felgyógyult. Szerencsére a tejtermelés nem indult meg nála, álvemhesség sem alakult ki. Együtt töltött időnkben egyetlen komoly feladatunk volt csak, minden kölyökkutyát kerülni, nehogy az ösztönök bekapcsoljanak nála.

Pántli ma már gazdinál van, és bár óriási túrákat nem tehet a lába miatt, ám kisebb kirándulásokon, sétákon hű és aktív társa az őt befogadó családjának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése