December 21-e mindenkinek az ünnepekre készülés, ajándék vásárlás, süti készítés, forralt boros esték, karácsonyi vásárok látogatása már. Én ekkor ismertem meg Mosolyt. Mindent mertem volna mondani, csak azt nem, hogy ez a név valaha is illik majd hozzá. Egy állatvédő lány segítségével jutott a Futrinka egyesülethez. Gazdája nem nagyon akart megválni tőle, mert saját bevallása szerint szerette őt. De miféle szeretet az, ami nyomorral, testi gyengeséggel, szellemi visszamaradotsággal jár együtt és közelgő halál szaga van?
Mosoly jött és a rendelőben kezdtük közös életünket. 14kg-ot nyomott a mérlegen úgy, hogy egy szaloncukorért ugrált, mit egy soványságát megsajnáló kislány adott neki. Kiderült, hogy pillanatnyilag olthatatlan. Legyengült immunrendszere, hihetetlen kiéheztetettsége mellett az oltás akár halálát is okozhatta volna.
Etetni kezdtük ezt a kis lényt, kire jószívvel ránézni sem lehetett, hisz külseje nem csak esztétikusnak nem volt mondható, de legyünk őszinték, a taszító kategória határát súrolta. Megsimogatni pedig nem csak zörgő csontjai miatt nem lehetett, de nem is engedte. Harapott érte. Naponta 5x evett kicsi adagokat. Vitaminokat, szőrtáplálót, immunerősítőt, gyomor regenerálót szedett. A felfekvések, ütésnyomok és cigaretta égések, bolha ekcéma sebei azonban külső kezelést igényeltek. Eleinte pumpás kiszerelésű készítménnyel próbálkoztunk. Ő morgott, pörgött és bár a lakást ügyesen befújtam, Mosolyra nem sok jutott. Így a krémes változat következett. Igen ám, de hogy kenjek valakit, aki egyetlen vezényszót sem ismer, pl. várj, marad, ül, stb., akit érinteni sem lehet, minek okai a bántalmazás, a szocializáció hiánya, a fájdalmak és bizalmatlanság együttesen. Egyetlen fegyverem volt, az pedig a remek étvágya, és a feltételezés, hogy harapni belőlem teli szájjal talán nem tud. A 40 centi körüli szezámos ropit választottam. Ez elég nagy távolságot engedett kettőnk között és ha ügyesen etet az ember, akár 15 másodperc is míg elfogy. Már csak egy bátor ember kellett aki segédkezik a napi háromszori kenésnél. A férjemé volt Mosoly evős fele, enyém a kenős. Mindketten ugrásra készen figyeltük minden reakcióját. A trükk bevált. Mivel az evés pozitív élmény volt számára, így egy idő után az érintést, simogatást is ehhez kötötte. Persze míg eddig eljutottunk a környék összes üzletének hosszú ropi készletét felvásároltam már.
Mosolyt sétáltatni, utcára vinni rettentő külseje miatt "meztelenül" rettentő látványa miatt nem csak nem lehetett, de tanácsos sem volt, hiszen kinek hiányzik a szeretet ünnepe körül jóérzésű, állatbarátok lincselése. Pólót hordott és még így is sok csípős megjegyzést, fenyegetőzést kellett lenyelnünk. A "miért tart kutyát aki éhezteti?" a lehető leggyengébb felszólamlás volt.
A mentett kutyák új élthelyzetben kissé riadtan viselkednek. Ezt az enyhe sokkos állapotot azonban célszerű kihasználni. Mosoly így tanult tömegközlekedni. Általános elvárás, hogy a kutya üljön a kis fenekén a járművön. Őt fenekénél lenyomni, helyben ülve tartani nem lehetett, mert elég negatív, ha buszon, közönség előtt haraptatom meg magamat. Itt is a jutalmazás, a falatkák voltak segítségünkre. Az ünnepekre tekintettel kevés ember utazott az esti órákban. Minden este mentünk buszozni. Le a végállomásig, ott kicsi séta, majd vissza a buszra és irány haza. Kultúrálatlan viselkedését mosolyogva figyelték az emberek, ám kitartó munkánk meghozta gyümölcsét, hisz az első januári munkanapon már elég ügyes volt a kicsike.
A nagy szocializációs programban azonban kiderült az is, hogy Mosoly a férfiakat elviseli ugyan, de ugat rájuk, ha beszélnek hozzá, tartósan nézik őt, ha pedig simogatni próbálnák, azért még harap is. Az városi társadalom ezt nem nagyon érti és nem is tolerálja. Én mindenkinek elmondattam a sztoriját, mindenkit megkérhettem, hogy ne "nyúlkáljon" a kutya felé, de a nézést nem tilthattam meg. Így gazdihoz nem költözhetett. Márpedig ha a városlakók nem változnak, akkor Mosolynak kell. De hogyan? Korom Gábor, a Népszigeti kutyaiskola oktatója volt segítségünkre. Problémás magatartásával még a Neveletlenek című TV műsorba is sikerült "beküzdenie" magát.Gábor tanácsait követve minden utcán töltött pillanatban terápiáztunk magas szociális érzékenységű, önkéntes, ismeretlen férfiak segítségével. Szóval Mosoly és én pasiztunk. :-))
Lassan begyógyultak testi sebei, nagyító alatt láttam amint a szőrszálak is nőni kezdenek, a viselkedése sokat javult. Oltott, chippezett, útlevéllel rendelkező kutya lett. Ivartalanították. E műtét alkalmával 6 db sörétet távolítottak el a testéből. Itt újra meg kell kérdeznem, mi is az a szeretet? Felgyógyult. Már-már minden megoldódni látszott, mikor gyanús kis pukli jelent meg a kobakján. Figyeltük és a borsszemnyi pukli sajnos vándorolni kezdett. Ismét műtőasztal, ismét altatás. Két hétig rettegtünk. A szövettan eredménye: bőrférgesség. Egyik szemünk sírt, a másik meg nevetett. Nem daganat, ennél minden csak jobb hír lehet, de miért pont ő? Olyan sokmindent kibírt. Túlélte a szadista gadáját aki láncon tartotta, nem pusztult el az éhezéstől, és még ez is.? Nem tagadom, átkozódtam. A kullancs és bolha elleni készítmények távol tartják a kutyáktól a szúnyogokat is, amik ennek az aljas kis bőr alatti élősködőnek a terjesztői. Volt egy, a koponyáján, a műtéti területen leborotvált, összestoppolt kutyám, akit innentől 2 hetente méreg befecskendezésével kezelnek majd a rusnya kis férgek ellen.
Mire az injekció kúra végére jutottunk nemcsak gyógyultnak lett nyilvánítva, de varratait kiszedték, szőre visszanőtt.
Mosoly hosszú-hosszú kálvária után, de boldog gazdis kutya ma. És mire a búcsúnk napja eljött, nem csak mosolygott nevéhez méltón a világra, de én titkon Mosi-pofinak szólítottam őt.
Mosoly jött és a rendelőben kezdtük közös életünket. 14kg-ot nyomott a mérlegen úgy, hogy egy szaloncukorért ugrált, mit egy soványságát megsajnáló kislány adott neki. Kiderült, hogy pillanatnyilag olthatatlan. Legyengült immunrendszere, hihetetlen kiéheztetettsége mellett az oltás akár halálát is okozhatta volna.
Etetni kezdtük ezt a kis lényt, kire jószívvel ránézni sem lehetett, hisz külseje nem csak esztétikusnak nem volt mondható, de legyünk őszinték, a taszító kategória határát súrolta. Megsimogatni pedig nem csak zörgő csontjai miatt nem lehetett, de nem is engedte. Harapott érte. Naponta 5x evett kicsi adagokat. Vitaminokat, szőrtáplálót, immunerősítőt, gyomor regenerálót szedett. A felfekvések, ütésnyomok és cigaretta égések, bolha ekcéma sebei azonban külső kezelést igényeltek. Eleinte pumpás kiszerelésű készítménnyel próbálkoztunk. Ő morgott, pörgött és bár a lakást ügyesen befújtam, Mosolyra nem sok jutott. Így a krémes változat következett. Igen ám, de hogy kenjek valakit, aki egyetlen vezényszót sem ismer, pl. várj, marad, ül, stb., akit érinteni sem lehet, minek okai a bántalmazás, a szocializáció hiánya, a fájdalmak és bizalmatlanság együttesen. Egyetlen fegyverem volt, az pedig a remek étvágya, és a feltételezés, hogy harapni belőlem teli szájjal talán nem tud. A 40 centi körüli szezámos ropit választottam. Ez elég nagy távolságot engedett kettőnk között és ha ügyesen etet az ember, akár 15 másodperc is míg elfogy. Már csak egy bátor ember kellett aki segédkezik a napi háromszori kenésnél. A férjemé volt Mosoly evős fele, enyém a kenős. Mindketten ugrásra készen figyeltük minden reakcióját. A trükk bevált. Mivel az evés pozitív élmény volt számára, így egy idő után az érintést, simogatást is ehhez kötötte. Persze míg eddig eljutottunk a környék összes üzletének hosszú ropi készletét felvásároltam már.
Mosolyt sétáltatni, utcára vinni rettentő külseje miatt "meztelenül" rettentő látványa miatt nem csak nem lehetett, de tanácsos sem volt, hiszen kinek hiányzik a szeretet ünnepe körül jóérzésű, állatbarátok lincselése. Pólót hordott és még így is sok csípős megjegyzést, fenyegetőzést kellett lenyelnünk. A "miért tart kutyát aki éhezteti?" a lehető leggyengébb felszólamlás volt.
A mentett kutyák új élthelyzetben kissé riadtan viselkednek. Ezt az enyhe sokkos állapotot azonban célszerű kihasználni. Mosoly így tanult tömegközlekedni. Általános elvárás, hogy a kutya üljön a kis fenekén a járművön. Őt fenekénél lenyomni, helyben ülve tartani nem lehetett, mert elég negatív, ha buszon, közönség előtt haraptatom meg magamat. Itt is a jutalmazás, a falatkák voltak segítségünkre. Az ünnepekre tekintettel kevés ember utazott az esti órákban. Minden este mentünk buszozni. Le a végállomásig, ott kicsi séta, majd vissza a buszra és irány haza. Kultúrálatlan viselkedését mosolyogva figyelték az emberek, ám kitartó munkánk meghozta gyümölcsét, hisz az első januári munkanapon már elég ügyes volt a kicsike.
A nagy szocializációs programban azonban kiderült az is, hogy Mosoly a férfiakat elviseli ugyan, de ugat rájuk, ha beszélnek hozzá, tartósan nézik őt, ha pedig simogatni próbálnák, azért még harap is. Az városi társadalom ezt nem nagyon érti és nem is tolerálja. Én mindenkinek elmondattam a sztoriját, mindenkit megkérhettem, hogy ne "nyúlkáljon" a kutya felé, de a nézést nem tilthattam meg. Így gazdihoz nem költözhetett. Márpedig ha a városlakók nem változnak, akkor Mosolynak kell. De hogyan? Korom Gábor, a Népszigeti kutyaiskola oktatója volt segítségünkre. Problémás magatartásával még a Neveletlenek című TV műsorba is sikerült "beküzdenie" magát.Gábor tanácsait követve minden utcán töltött pillanatban terápiáztunk magas szociális érzékenységű, önkéntes, ismeretlen férfiak segítségével. Szóval Mosoly és én pasiztunk. :-))
Lassan begyógyultak testi sebei, nagyító alatt láttam amint a szőrszálak is nőni kezdenek, a viselkedése sokat javult. Oltott, chippezett, útlevéllel rendelkező kutya lett. Ivartalanították. E műtét alkalmával 6 db sörétet távolítottak el a testéből. Itt újra meg kell kérdeznem, mi is az a szeretet? Felgyógyult. Már-már minden megoldódni látszott, mikor gyanús kis pukli jelent meg a kobakján. Figyeltük és a borsszemnyi pukli sajnos vándorolni kezdett. Ismét műtőasztal, ismét altatás. Két hétig rettegtünk. A szövettan eredménye: bőrférgesség. Egyik szemünk sírt, a másik meg nevetett. Nem daganat, ennél minden csak jobb hír lehet, de miért pont ő? Olyan sokmindent kibírt. Túlélte a szadista gadáját aki láncon tartotta, nem pusztult el az éhezéstől, és még ez is.? Nem tagadom, átkozódtam. A kullancs és bolha elleni készítmények távol tartják a kutyáktól a szúnyogokat is, amik ennek az aljas kis bőr alatti élősködőnek a terjesztői. Volt egy, a koponyáján, a műtéti területen leborotvált, összestoppolt kutyám, akit innentől 2 hetente méreg befecskendezésével kezelnek majd a rusnya kis férgek ellen.
Mire az injekció kúra végére jutottunk nemcsak gyógyultnak lett nyilvánítva, de varratait kiszedték, szőre visszanőtt.
Mosoly hosszú-hosszú kálvária után, de boldog gazdis kutya ma. És mire a búcsúnk napja eljött, nem csak mosolygott nevéhez méltón a világra, de én titkon Mosi-pofinak szólítottam őt.
Mosi, és a mi közös éjszakáink :-)))
VálaszTörlésHiába, nem véletlen, hogy mindíg "rádsózzuk" a különösen rossz fizikai és/vagy lelki állapotban levő vizsiket:-)
gomba