Lizi első hetei

Ma 23 napja érkezett Lizi. Rettentően sok dolog történt azóta, így itt az idő az összegzésre, mielőtt bármilyen fontos momentum feledésbe merülne.

Sok orvosi papírral jött a kisasszony és még több gyógyszerrel. Méghozzá elég komoly gyógyszerekkel szteroidtól az antibiotikumig. Lizi súlya elég messze volt a normálistól érkezésekor. A hosszú kóborlás, össze-vissza evés meglátszott rajta. Bal hátsó lábát sebesre nyalta valamiért. Függő laboreredményei, még el nem készült citologiai vizsgálatai nagy vidámságra nem adtak okot. Az pedig, hogy fektében, éber állapotban maga alá vizel végképp elkeserítő volt. Nem tagadom türelmetlen voltam, így nem vártam meg a leletek megérkezését, elvittem őt Józsi dokihoz. A lába és a bepisilős probléma meglehetősen aggasztott. Az orvosnál hallottaktól nem lettem nagyon jókedvű. Lizit ugyanis még az eredeti gazdija ivartalanítatta, ám valami okból a belső varratait nem felszívódó cérnával varrták össze. Ezeket a belső varratokat a pocakja simogatásával egyesével meg lehet számolni, ami még nem is volna akkora probléma, ám egyik-másik enyhe gyulladásban van. Sajnos az akaratlan vizelet eresztés oka is az ivartalanításnál történt malőrnek köszönhető, így a húgycső előreesése az oka a szivárgásnak. A lábára krémet kapott, a gyógyszereit fél adagra vette az orvos, a vitamindózisát pedig duplájára megemelte.

Egy hét múlva ismét a rendelőben ücsörögtünk kontrollra várva. Ekkorra már minden eredmény elkészült, így végre nem vakrepültünk tovább. Hiába kenegettük szorgalmasan a lábát a duzzanat nem múlt, így gyulladáscsökkentővel fecskendezték neki teli, bekötötték és jöhetett a reménykedés. Reménykedni kellett, mert Lizi így is egy komolyabb műtét előtt áll. Ha kicsit gyarapszik, műtőasztalra kell feküdnie, hogy a régi, nem felszívódó varratait kicseréljék korszerűbbre, az enyhén gyulladt részt kitakarítsák neki, és a húgycsövét alátámasszák, ezzel megszüntetve a bepisilést, amin pillanatnyilag gyógyszerrel uralkodunk, ám egy életen át ez a módszer ennyire fiatal kutya számára meglehetősen komoly vese és máj problémákat okozna. A rettentően lógó mellbimbóját is ekkor szedik majd le. Félreértés ne essék! Ez nem esztétikai probléma! Erdőn mezőn kóborolva akár egy bokor ága is leszakíthatja és játék közben megtörténhet mindez, súlyos vérzést, valamint fájdalmat okozva. Ha pedig szegényt muszáj altatni, akkor egy "alvás" alatt mindezt megjavítják rajta, hiszen minden altatás kockázattal jár, nem érdemes számukat feleslegesen szaporítani. Ha pedig a lábacska nem gyógyul, akkor felnyitják és kitakarítják, így számolva le a makacs gyulladással, melynek oka és okozója ismeretlen. Epherit tabletta, bőrtápláló, immunerősítő, vitaminok, gyomor és bélflóra regenerálók sorakoznak most a hűtőn, én pedig naponta kétszer csomagolom őket sonkába, májkrémbe, sajba finnyás kisasszonynak.

Lizinek nem csak testi gondjai vannak. Míg aktívan gyógyítgattuk a lábát -ami mára szerencsésen problémamamentes, ám még némi szőrt kéne rá növeszteni-, jártunk kutyaiskolában viselkedési problémákkal foglalkozó terapeutánál is. Ne gondolja senki, hogy ez úri muri! Neki valóban problémái vannak. Idegenekkel meglehetősen bizalmatlan, a nála kisebb testű, vagy jellemben gyengébb kutyákat lemorogja. Ez önmagában még kezelhető probléma lenne, ám sajnos gyerekekre is utazik. Méghozzá meglehetősen agresszíven és válogatás nélkül harap ki rájuk hiába van pórázon láb mellett tartva. Így, ebben az állapotban őt örökbe adni nem lehet! Gondoljuk csak végig a legnagyobb őszinteséggel, kinek is kéne egy kiszámíthatatlan, gyerekekre és kutyákra vadászó vizslalány? Kereshetnénk még gyermektelen gazdit, esetleg utód nélküli időseket, ám ettől az utcán séta közben még akadnak picinyek. Mivel pedig Lizi miatt a világot megváltoztatni nem lehet, így neki kell változnia, hogy élhető legyen számára az élet. Egy terápiás foglalkozáson érdekes, izgalmas dolgok történnek. Idegen emberek virsli és párizsi darabkákkal kedveskednek a póráz nélküli ebzetnek. Eleinte csak egy-két másik kutya társaságát kell mindehhez elviselni. Aztán mindinkább sokasodnak az emberek és a kutyák is. (mint a képeken is látszik, békességben megfér egymás mellett foxi, kaukázusi, spániel, pitbull, vizsla és számtalan más kutya, kortól, nemtől, mérettől függetlenül) Nincs kiabálás, nincs agresszív nevelési módszer. Van kedves szép szó, játék és sok-sok finom falat. Így teljesen pozitív élmények érik, mindinkább ráébred, hogy nincs mitől tartania, nincs miért támadnia, és senki semmiért nem bántja. A zárt területen kiderül az is, mennyire ragaszkodik ő hozzám. Mennyire figyel rám. Mennyire megbízható póráz nélkül.

Lizire sok gyerekes-kutyás terápiás foglalkozás vár, nem csak az iskolában, de a mindennapok sétái alkalmával is. A december vége felé esedékes műtétből felgyógyulva beiratkozik majd egy alapfokú engedelmességi kurzusra, hogy még biztosabb lábakon állhasson majd a leendő gazdi oldalán. Bár hosszú, munkás hónapok előtt állunk, de szorgalmas kitartó gyakorlással megtanuljuk az emberekben való bízást és egyúttal a rólam való leválást is, így felkészülve a boldog gazdis évekre.