A dátumok az életünkben meghatározóak. Egy-egy különösen fontos nap ünnepséggel, vagy megemlékezéssel jár együtt. Lizinek ez a tavasz két ilyen dátumot is tartogatott. Az oltási könyve tanúsága szerint 2009. 03. 20-án kapta meg Székesfehérvárott, a kötelező oltását. Ekkor került ott gondozásba. Egy éve borult fel az ő kis élete. Ez alatt az év alatt annyi, de annyi minden történt vele, ami normális körülmények között egy kutyával egész élete alatt sem.
Közös életünk is nagy naphoz közelít. 05.07.-én leszünk fél évesek. Elég tartalmasan, mozgalmasan töltöttük ezt az időt. Teljes biztonságban érzi magát és fel sem merül valószínűleg a kis buksi fejében, hogy bár együtt karácsonyoztunk, születésnapoztunk, sírtunk-nevettünk, de egyszer ennek is vége szakad majd. Hiába osztjuk meg egymással majd minden örömünk és bánatunk, ez sem tart örökké. Egyszer érte is eljön az álomgazdi. Kemény, nehéz búcsú lesz ez majd mindkettőnknek, hiszen az egészséges ideiglenesezés kereteit már rég túlnőttük időben. Megtanultunk egymással élni, a másik dilijeivel-flúgjaival együtt létezni.
Ilyen nagy napok alkalmával gondol csak bele az ember igazán, hogy egy-egy kutya megmentésétől a gazdihoz kerülésig mennyi idő, energia és hány ember kitartó munkája szükséges. Ha bármelyikük egyszer köszönetet mondhatna mindenkinek, aki a sorsát egyengette, a lista bizony hosszabb, de őszintébb lenne mint egy Oscar gálán a negédes és kissé szirupos, általában "Köszönöm Anyu!"-val kezdődő felsorolás.
Huhh! Elolvastam a blogot, elejétől a végéig, igazán megható történetek. Bevallom, sokszor a könnyezés kerülgetett! Minden tiszteletem a Tiéd és a férjedé! Kitartást, türelmet és jó gazdikat!
VálaszTörlés