Manczi története egy telefonhívással kezdődött. Manczi éjjelente rendszeresen bepisilt álmában. A gazdik állatorvoshoz vitték, kezeltették, gyógyszerezték, -vagy nem-, de a probléma megmaradt. Így, mert szerintük ez a kutyát rettentő módon zavarta, megkérték állatorvosukat az elaltatásra. Ám ez az állatorvos az életre esküdött fel! Türelmet kért a családtól, felkereste a Futrinkát, mint illetékes fajtamentőt. Manczit egy "fuvaroslány" hozta oltási papírokkal, a kedvenc takaróval, és némi kekszet is kapott útravalónak.
A bevált módszer, hogy kutyákat kinti terepen mutatunk be egymásnak. Plútó, a saját kutyánk még csak az orrát közelítette üdvözlés gyanánt, mikor Manczi "megadommagam" pózban a hátára feküdt neki. Közös életünk során mindenkivel, minden élethelyzetben ezt a taktikát követte, ha nem tudta pontosan mit is kéne tennie. Ekkor még csak sejtettem, hogy ő bizony sokat nem hagyta el a családi fészket eredeti lakóhelyén.
Manczi nem a tartozott a kihívás kategóriába, ám döbbenten tapasztaltuk nála a "túlszeretés" minden tipikus jelét. Miket is pontosan? Nevét nem véletlenül kapta! Első ránézésre is a jóltáplált kategóriába soroltam. Leülésénél pedig konstatálnom kellett, hogy ez a fenék és a háta bizony narancsbőrös. Úgy festett, akár egy tenyeres-talpas mosónő. Nem mindennapi látvány ezeknél a sportos, jobbára szálkás ebeknél. Így nem csak a keksz landolt a kukában, de bizony csendes, lassú fogyókúrát kellett alkalmazni nála. Itt megjegyezném, egy átlag szuka vizsla 20-22kg. Manczi 26.5 kg volt. Így, 1 hónap/1 kg fogyás volt számára az ideális tempó, hogy a szervezete ne lássa kárát.
A lakásba érve ért minket a második meglepetés. Sem járólapon, sem parkettán, de még folyosói linóleumon sem tudott közlekedni. Hol úgy tett, mint aki tojásokon lavíroz, hol szétszaladtak a lábai és elesett, ennek örömére pedig mozdulni sem mert jó ideig. Így lakásunkat szőnyegekkel kellett borítani egységesen. Ezt felismerve alapos tappancs vizsgálatot következett. És mit találtam? Pihe-puha rózsaszín talppárnákat, mint amilyet a babák hordanak. Ez egy közel 5 éves kutya esetén mindennek nevezhető, csak normálisnak nem. Így bármilyen kegyetlenül is hangzik a szőnyegeket felkapkodtuk, belekényszerítve őt a programba, aminek lényege megtanulni járni minden talajon. Felvetődött a kérdés, ha minden kutyától fél és nem tud velük kommunikálni, ha ilyen furcsán közlekedik és rózsaszínek a talpai, hol élt ő eddig? Valószínűleg meglehetősen elszeparált környezetben. Így hiába volt ő oltott, a hivatalos papírjai tanúsága szerint, a nagyvilág bacijai sok és nagy veszélyt jelentettek a "hermetikus" környezetből jött szervezete számára. Ezért immunerősítő kúrába kezdtünk. Viszonylag gyorsan megtanult közlekedni, kezdeti bizonytalanságai, félszei elmúltak.
Eredeti orvosával felvettük a kapcsolatot, kimerítő tájékoztatást kaptunk eddigi kezeléseiről, betegségeiről, gyógyszerezéséről. Így már csak az állatorvosunknak kellett kitalálnia, mi az, ami most segít nekünk, hiszen Mancziból álmában valóban szivárgott a vizelet. Napi 2x fél tabletta (nem is a legdrágább, inkább a legolcsóbb kategóriából) folyamatos szedése volt a megoldás. Természetesen kora előrehaladtával ezt az adagot növelni kell majd, de él! Mire mindent megtanult és meggyógyult gazdi is akadt, ki úgy érezte, neki egy ilyen pisis társ is hű barát lesz.
Manczi ma naponta kíséri a gazdit dolgozni, az ebédidőt a közeli parkban közös játékkal töltik. A gazdi kerekesszékes, így nincsenek lakásában szőnyegek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése