Tizensokéves szetterünk elaltatása után kutyául éreztük magungat kutyátlanul. Egy állatorvosi rendelőben pillantottuk meg a plakátot, miszerint egy vizsla gazdit keres. Rögvest telefont ragadtunk. A vonalban a Futrinka egyesület önkéntese jelentkezett be. Ekkor ért az első döbbenet. Létezik egy egyesület, akik kifejezetten vizslák, dogok, spánielek és tacskók mentésével foglalkozik. Őrület! Annyi van ezekből a szép és nemes állatokból, hogy fajtamentő kell nekik? Hosszas egyeztetés, sok telefonálgatás, személyes találkozó után került hozzánk a szépséges, bohókás és nyakigláb vizsla, Plútó. Nevelgettük, szeretgettük, éltük a boldog kutyások mindennapjait mindaddig, míg egy napon rá nem akadtam az inteneten a Futrinka netboard forum-os oldalára. Itt beleolvastam a mindennapi munkájukba. Önkéntesek ugyan, de hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, életeket mentenek. Teszik mindezt munkahely, gyerek, család és a napi megoldandó feladatok mellett. Hetekig olvastam csodálattal bámulva őket, majd csatlakoztam hozzájuk. Nem sokkal később Plútóka mellé magunkhoz vettünk még egy vizslát. Ideiglenesen. Mit is jelent Mindez? Nos, ez a blog erről szól majd szinte végig. Egy vizsla élete az ideiglenes családban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése