2010. január 26., kedd

Költözés és beilleszkedés

Az életben egyetlen állandó dolog van. Az pedig a változás. Hosszas őrlődés, töprengés előzte meg a költözést. Mérlegelnem kellett hogy Lizi már eddig is megtépázott lelkének mennyit ártok majd. Új lakás, új szagok, ismeretlen sétatér, soha nem látott arcok, némi felfordulás, dobozok és bútorok hegyben. Végül persze meggyőztem magamat, hogy az ő szempontjából bár sokminden megváltozik, de azért én, a "gazdi" csak vele maradok, és voltaképpen az igazi megrázkódtatás akkor jön majd, mikor ő igazi családra talál és a közös kis életünket befelyezzük. Az utolsó döntő érv igen egyszerű és kézenfekvő volt, hiszen ha ő "saját" kutya lenne, akkor is költözne velem.

Az első becsomagolással eltöltött éjszakát még aktívan szaglászva, érdeklődve, az orrát mindenbe beleütve végigaszisztálta. A második éjjel már lényegesen alábbhagyott az aktivitása, valószínűleg nem lehetett mindez nagyon izgalmas, és belátta, ha játszani nem lehet és étel sincs a mennyezetig tornyosuló dobozokban eldugva, akkor bizony ez nem annyira jó móka.

Maga a költözés gond nélkül zajlott. Késő estére már a bútorok a helyükön álltak, a dobozok közötti sétaösvények is kezdtek megszűnni. Kínosan vigyáztam rá, hogy a vacsorát is időben megkapja a neki járó szeretetmennyiséggel, ölelgetéssel, simogatással együtt, sőt, ha lehet még azon túl is. Mindez meglehetősen hiábavalónak bizonyult, mert beütött a teljes sztrájk. Nem evett egy falatot sem. És éjjel aludni sem volt hajlandó. Ráadásul úgy döntött, hogy én sem akarok aludni, így reggelig énekelgetett, sírdogált kissebb nagyobb szünetekkel, hol hangosan, hol méghangosabban. Két ilyen gyönyörű éjjel következett még. Majd varázsütésre megszűnt minden probléma. Újra vidáman, farokfelcsapva közlekedik, boldog mosollyal dugja ölembe fejét egy kis vakargatásra és remek étvágynak örvend. Nagyon gyorsan megtanulta a itteni házirendet és gond nélkül be is tartja azt.

Így bátran elmondhatom, köszönjük jól vagyunk! :-)